A KLUB 2007.5.23-án este 21:15-kor jött létre!

                

 

                                                                

 

 

                                     Free Glitter Graphics, Cartoon Dolls, Animated Icons, Friendster Graphics, Piczo Graphics, MySpace Graphics, MySpace Codes, MySpace layouts, Doll Codes from http://www.freeglitters.com

Backgrounds From FreeGlitters.Com

 

 

1.Írj egy cikket a legjobb horgászkalandodról és küld el e-mail-ben!Név legyen hozzá!De elötte regisztrálj!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  • 2.A legjobb horgász kalandom!

    Kis csapatunk, amelyet Bendi ?Leslimatch és csupaszív csapata? néven vett fel a fotóalbumába, idei első hosszabb túrájának céljául a régóta kedvencnek számító pötrétei II-es tavat választotta. Az előző évek rövidebb, 3-5 napos horgászatai után szerettünk volna egy hosszabb, előkészítettebb túrát ezen a kissé elfeledett tavon. Munkahelyi és fiam sportolói kötelezettségei miatt erre augusztus elején tudtunk sort keríteni.
     


    A tőzeg miatt jellegzetesen mélybarna színű vízben komoly halak élnek. A vizet az akadók rengetege miatt lerabolni szerencsére nemigen lehet, itt rekord halat fogni nem egyszerű feladat.

    Mi az összes tavat végignéztük, és valamiért első látásra a Pötrétei II-es tó nyerte el a tetszésünket. Valószínűleg azért, mert egy kimondottan ritkán látogatott vizet kerestünk, ahol amolyan eldugott, nomád jellegű tábort üthetünk.

    Tudni kell, hogy a II-esen a pontytelepítés 8-10 éve leállt, az egyesület a könnyebben horgászható I-es tóra koncentrál. A mi tavunk ?csukás vízként? működik, persze a korábban telepített pontyok igencsak megnőttek a bokorrengetegben?Kissé elhibázott módon nagy számú amur került betelepítésre, ami az addig komoly tökleveles-hinaras vizet szinte teljesen kitisztította.

    Ezáltal a horgászat könnyebb lett, de a vadregényes víz vesztett vonzerejéből. A parti horgászat lehetősége két évvel ezelőtt még pár megszállott bojlis által végzett komoly terepmunka révén kialakított 3-4 állásból volt lehetséges, ez a szám a csónakkikötőnél végzett tereprendezés után mára megduplázódott. A helyi horgászok főleg csónakból, úszós szerelékkel ritkítják az állományt, körükben a catch and realease ismeretlen fogalom. Szerencsére nincsenek túl sokan, pár szakítás után átmennek az I-esre a tesco pontyokat riogatni. Persze, az I.-esben is élnek kapitális pontyok.

    A tavon szinte több osztrák bojlis horgászik, mint magyar, közülük sokan 5-6 hétre rendezkednek be. Azért sok magyar horgász is ismeri a vizet. Mégis, azt kell mondanom, nem fogtunk még olyan halat Pötrétén, amelyik ne lett volna hibátlan pikkelyzetű, egészséges példány.

     


    Pötréte igazi zsákfalu, a tavakat a központban levő szökőkútnál levő jelzőtáblák alapján közelíthetjük meg. A faluban horgászbolt is működik, ahol minden segítséget megkaphatunk a horgászattal kapcsolatban. Ugyanitt ? és az italboltban- lehet megváltani az engedélyt is.

    Ezen a túrán akartuk kipróbálni a fagyasztott bojlival való csalizást, ami végül is hibának bizonyult. A tóban ugyanis rengeteg apróhal él, és a puha, illatos bojlit maximum egy óra alatt lepucolták az előkéről. Szerencsére ezt viszonylag gyorsan észrevettük, így csak egy éjszakát vesztettünk.

    Azt tudni kell, hogy Pötrétén a kapások túlnyomó része éjszakára, illetve a hajnali órákra esik. Nappal elvétve számíthatunk a jelzők csipogására, akkoris többnyire szárcsa a tettes. Ezekre a vízimadarakra fel kell készülnünk, az etetés jelentős részét ők csipegetik fel. Sajnos, a bojlit is kedvelik, néha a horgost is felveszik. Nekünk is sikerült fognunk egyet. Szerencsétlen madár tökéletes ?csőrös? önakasztást követett el.

    Az etetéseinket az akadók közvetlen közelében alakítottuk ki. Kezdetben főtt kukorica, tigrismogyoró, búza, kender és némi vörös köles volt az étlapon, amit később kizárólag főtt kukoricára és tigrismogyoróra szűkítettünk. Az apróhalak miatt értelmetlen volt mást szórni, percek alatt felették az apróságok. Etetésenként 10-15 szem bojlit is szórtunk.

    Miután többször előfordult, hogy a horogra féltenyérnyi keszeg akadt csipegetés közben, az etetés mellé horgásztunk, ahová csupán pár szem bojli került. Az első éjszakán csak amurt sikerült fognunk, ezek a bioporszívók rohamosan növekszenek a vízben. Míg tavaly minden kifogott amur 8-9 kilós volt, addig mára 10 alattit nem is fogtunk, a legnagyobbnál pedig 15 kilónál állt meg a mérleg.

    Az amurok kedvence a tigrismogyoró füzér volt, két-három szemet húztunk az előkére a nagyobbjából. A tigrismogyorót tejben áztattam, és abban is főztem meg, némi cukor hozzáadásával. Külön nem aromásítottam. Kisebb üvegekbe töltve, dunsztolás nélkül is kibírja a túra ideje alatt, árnyékban tárolva.

    A tigrismogyoró mellett a bojlit is előszeretettel csipegették. Azt figyeltük meg, hogy egyformán fogtunk amurt a frankfurti kolbászos-fokhagymás halas illetve a mogyoró-scopexes bojlival. Úgy látszik, hogy az amurok egyre inkább mindenevővé válnak, kivédésük egyre nagyobb gondot okoz.

    Az első néhány napban persze kevéssé bántuk, hogy amurt fogunk, igazi sporthal, amely próbára teszi a horgászt és a felszerelést egyaránt. A legnagyobb amurunk például olyan 40 méteres kirohanást produkált a víz felszínén vágtatva, amit sokáig nem felejtünk el.

    Az idei év érdekessége a kisebb pontyok megjelenése volt. Ennek az az oka, hogy az I-es és II-es tavat elválasztó zsilipnél egy gátszakadás miatt jó pár kisebb ponty átúszott a nagyobb, és ritkábban lakott II-es tóba. Ezek a halak sem kicsik, többségük 4 és nyolc kiló közötti.

    A régi telepítésből megmaradt pontyok átlagos tömege 13 és 15 kiló között van, de érkeznek hírek 20 kiló körüli példányok kifogásáról is. A mi legnagyobb pontyunk ezen a vízen 14,5 kilósra nőtt gyönyörű tőponty volt, különleges, világos színű pikkelyekkel.

     


    Tudni kell, hogy a tőzeg miatt általában a halak színe is sötétebb a szokásosnál, a mienké pedig szinte fehér volt. A legjobban bevált csali a pontyoknál a tigrismogyoró dippel kezelt mogyoró-scopexes bojli volt. A kárászok és dévérek is felvették a 25-30 mm-es golyókat, ezért általában 2-3 (!) db-ot fűztünk fel.

    Érdekes módon nekünk nem vált be igazán a lebegő bojli és a hóember szerelék sem. Pedig a lebegő bojlik anyagukban megegyeztek a többivel, csupán főzés helyett mikróztuk őket. Ezen kívül kipróbáltuk kivételesen a trigga pop-upot és a dynamite baits tigrismogyorós pop-upját is. Azért kivételesen, mert az esetek túlnyomó részében a saját magunk által tervezett és gyártott bojlit használjuk etetésre és csalizásra egyaránt.

    A tíz nap alatt halat alig vesztettünk, pedig legtöbbször a horgot három irányból komoly akadó szegélyezte. Ez persze nem általánosítható, a szerelékeknél általában jelentős fogyatkozás mutatkozik egy pötrétei túra végére? Jól vizsgázott a 30 m hosszú 35-ös fonott előtétzsinór, melyet a 35-ös főzsinórhoz illesztettünk. Az előkénk 20 lbs Dynemax volt, de jövőre kipróbáljuk a sufix zsinórokat, illetve egy-két krystont is, amennyiben a pénztárcánk megengedi?

    A pontyok kapásaira leginkább az éjfél és egy óra közötti, illetve a kora hajnali órákban számíthattunk. A fárasztást célszerű csónakból folytatni a rengeteg akadó miatt. A tíz nap alatt fogtunk körülbelül 200 kiló halat, fele-fele arányban pontyot és amurt. Ezek közül elvétve fogtunk 10 kiló alatti példányt.

     


    Bár a túra előtt titkon számítottam arra, hogy sikerül fognunk egy igazán nagy, húsz kiló körüli óriást is, de nem sikerült túllépnünk a 15 kilós határon. Ugyanakkor sikerült megjavítani a csúcsunkat az amurfogás terén egy fantasztikusan küzdő éppen 15 kilós növényevővel.

     



    Összességében tehát nagyon jól éreztük magunkat, pedig az időjárás nem fogadott minket a kegyeibe, ugyanis vagy 40 fokos hőség volt, vagy viharos szél, esővel. Bár erre a tóra nem igazán ajánlott 2-3 napra menni, azért idén októberben szeretnénk még egyszer egy hosszú hétvégét eltölteni ezen a kalandos, vadregényes, ugyanakkor nagyhalakban bővelkedő vízen. Természetesen arra kérek mindenkit, hogy ha kedvet kapott felkeresni a Pötrétei tavakat, ne felejtkezzen el arról, hogy kifogott barátainkat visszaengedje éltető közegükbe, mindnyájunk érdekében.

    Leslie

     Röviden a tóról:

    Zala megye középső részén, az egyik hosszan elnyúló völgyben található szinte egybeérő tófüzér délről észak felé a Pötrétei II-es, Pötrétei I-es, Pötrétei Öreg-tó, Zalaszentmihályi-tó, majd legészakabbra a Pölöskei-tó. Közös jellemzőjük a kazettás elrendezés, igen változatos meder, amely a tőzegbányászat miatt igen jellegzetesen hosszanti padkákból áll, fél méterestől három méteresig terjedő mélységgel. A vizek rendkívül akadósak, nádasokkal, töklevelesekkel, bokrosokkal, bedőlt szálfákkal tagoltak.

    Ne féljünk a multiktól?

    Önnek van már multiorsója? Akkor bizonyára tudja, hogy valóban alaptalan az ódzkodás tőlük és ismeri a multik minden előnyét.

    shimano tőkehal horgászat

    Komoly, kapitális halak horgászatánál, mint például a harcsázás, a legjobb megoldás egy multiorsó beszerzése. Viszont a pergetőhorgászok, akiknek a csalijukat sűrűn kell ki-be dobálniuk, már visszafogottabbak ebben a kérdésben. Mindenki legnagyobb félelme a zsinórgubancolódás, feltorlódás bedobás közben. Ha betartunk néhány egyszerű szabályt, akkor a zsinór tökéletesen fog a dobról lefutni.

    shimano dura ace shimano hyperloop

    A zsinórtorlódás akkor keletkezik, ha a dob túl gyorsan forog és több zsinórt enged ki, mint amennyit az épp repülő csalink elvinne magával. Ezt a bosszúságot a fék pontos beállításával könnyen megakadályozhatjuk. Tartsuk a botot magasra és figyeljük a zsinórt, a féket úgy szabályozzuk, hogy a csalink repülési ereje húzza le a zsinórt a dobról. Ha jól van beállítva a fék, akkor a csali szép röppályát ír le. Ha a csali nem húzza le a zsinórt, vagy túl sebesen csapódik a vízbe, akkor mindenképpen meg kell változtatni néhány beállítást. Természetesen minden csalira más beállítások az érvényesek. De mivel ez csak másodpercekig tart, ezért ez nem is okozhat fáradságot. A Shimano pergető-multijai VBS-centrifugál fékrendszerrel vannak ellátva, melyekkel precízen beállítható minden dobósúlyhoz a fékező erő és nem kell aggódnunk  a gubancbogozás miatt. A csúcsmodellek, mint pl a Calcutta DC, vagy a Calais DC digitális mérővel rendelkeznek (Digital Control Braking System). 8 féle beállítást tárolhatunk, ahol a csali súlya mellett a szélerősség és a szél iránya is belekalkulálható!
    Ezen kívül az is sokat segít, ha bedobáskor a bot és a karunk egy egyenest alkot. Hirtelen visszarántást, vagy továbbengedést egy peremfutó orsó megbocsát, egy multi viszont nem.
    Kezdőknek, gyakorláshoz 50 gr körüli súlyt ajánlok, mert a nehezebb súlyok könnyebben kontrollálhatóak kisebb társaiknál.

    shimano aero

    Az örök szabály itt is érvényes: Gyakorlat teszi?
    Egy kisebb multiorsó kezelését bárki gyorsan és könnyedén elsajátíthatja és hamar megtanulja az előnyeit kihasználni. Az ergonómikus ház jól kézre áll. Egy jól beállított multival nagyon távoli és főleg precíz dobások kivitelezhetőek. A zsinórkiengedést egy kézzel kontrollálhatjuk, ami szintén kényelmes. A kisebb multiorsók is rendkívüli módon terhelhetőek, a csillagfék-rendszer pedig nagyon megbízható. Így nem kell orsótöréstől tartanunk, ha egy igazán komoly ellenféllel akad dolgunk.

     2007. 02. 01. Új ponty világrekord...

    Az idei évvége bővelkedik rekordfogásokban. December hónapban néhány napon belül kétszer is megdőlt a tükörponty világrekord.
    Mindkét esetben angol horgászok voltak a szerencsések.
    Most azonban a német kollégák is jelezték, hogy Ők is értenek a "szakmához"...
    December 17.én egy napsütéses vasárnapon, Dieter Markus Stein egy németországi tavon 38,15 kg-os gyönyörű tőpontyot fogott.
    Ezzel a fogással 2,75 kg-val megdöntötte az eddigi rekordot.
    A horgász elmondása alapján egy mélyebb részen Imperial Baits Visible Pop Up bojlival csalta lépre a nagy öreget, melyet Monster Crab dippel tett még vonzóbbá.
    Igaz nem erről a rekordról, de szép nagy fogásokról, valamint előző rekordfogásokról.Videó a lap alján.

      

     

     

    Pergetett furcsaságok

    Ilyen nincs, és mégis van!
     

    Márciussal kezdetét veszi a legtöbb ragadozó hal horgászati tilalma, így a pergető módszer háttérbe szorul. A jászoknak még hideg van, a domolykós vizek már áradnak, az ébredező harcsák közül egész napos pecával (és nem kis szerencsével) lehet csak elcsípni egyet-egyet.

     
    A balintandem nem ritka

    Horgászbarátaimmal, akik javarészt szintén megrögzött pergetők, ilyenkor mindig kicsit bajba kerülünk. Már-már elvonási tüneteink vannak, hiszen hónapokra el kell felejtenünk kedves halainkat, a balint, a csukát és a süllőt.
    Mit lehet ilyenkor tenni? Természetesen pótolni másféle horgászatokkal; összejönni a megszokott társasággal, egy jót keszegezni ötös spiccel, matchbottal a nád előtt kárászozni. Csupa olyat, amire egész évben úgyse nagyon szánnánk rá magunkat. És közben jókat beszélgetni. De miről is? Mi másról, hát a pergetésről!
    Velünk ez így szokott történni. Jóízű anekdotázás veszi kezdetét, felelevenítjük a régi, szép fogásokat, és előkerülnek a szinte már hihetetlen, pergetős sztorik. A szép az egészben az, hogy a véletlennek vagy hihetetlennek tűnő furcsaságok a sok év alatt észrevétlenül is összegyűlnek egy fanatikus pergető horgász tarsolyában. Ezek közül szeretnék most egy csokorra valót megosztani az Olvasókkal. A történetek velem és jóbarátaimmal estek meg, és bár nem kérdéses a valószerűségük, mégis próbáltam azokat kiválogatni, amelyeknél a fényképezőgép is tanúsította az első hallásra nem mindig hihető fogásokat.

    Amikor a márna rabol
    Talán tíz éve is van már, amikor a Felső-Tiszán, egyetemi baráti társaságunk (teljesen véletlenül) a híres Szabó-rekesz homokfövenyét választotta ki a nyári táborozás helyszínéül. Kecsegére készülve, tanácsot kértem a szomszédban horgászóktól, és történetesen épp Juhász Gyulával, az akkor még hármas országos rekorderrel (kecsege, márna, menyhal) hozott össze a sors. Gyula úr mesélte ízes stílusában, hogy milyen az, amikor a márna rabol. Hittem is, nem is, bár azt már akkor is tudtam, hogy (főként a termetesebbje) előszeretettel fogyaszt kishalakat. Ekkor határoztam el, hogy megpróbálok célzottan márnára pergetni.
    Az első kapásra pár szezont várnom kellett, de aztán megtört a jég, és egy másfél kiló körüli négybajuszút fogtam Rapala SR-7 SFC-vel. Azon a nyáron könnyűpergetővel még három márna jött a Sajón, de a legszebbet Profi barátom fogta. Kisméretű, mélyenjáró wobblerére ragadt rá egy közel háromkilós torpedó. A legkülönösebb mégis Judit kedvesem hala volt, aki a pergetéssel való ismerkedésének napján, a déli kánikulában, alig 30 centi mélységben vezetett Original 3 MU wobblerrel araszos márnácskát fogott.

     
    Márna és Shad Rap

     
    Juditom pergetett márnácskája

     
    Profi kapitális márnájának portréja

    Hogy horgászatban a női kéz milyen szerencsés tud lenni, arra álljon itt a következő eset:
    Pergetve menyhalat fogni nagyon nehéz, és tény, hogy csak keveseknek adatik meg. Nekem sem sikerült a hosszú horgászéveim alatt, pedig beletekertem már pár ezer mérföldet az orsóimba. Ezzel szemben, 97-ben, az akkori barátnőm egy negyvendekás menyust segített partra J-7 GFR Rapalával. Ez még hagyján, de életében először volt pergetőbot a kezében, egy olyan helyen, ahol én már a hetedik évet dobáltam végig, rendületlen kitartással?

    Finnyás (?) paducok
    Ifjúkoromban sokat úsztattam folyóvízen, s e horgászatok során volt szerencsém megismerni a paducot. Ha erre a halra lehetett számítani, mindig körültekintően állítottam össze a felszerelést, a lehető legfinomabb előkével és legapróbb horoggal szereltem, nehogy paduc-uraságnak gyanús legyen a dolog. Soha nem gondoltam volna, hogy évekkel később, a téli Bodrogon, hét méteres mélységből, balinra szánt ólmos-legyessel egymás után szedem majd őket. Az meg még a saját szememnek is hihetetlen volt, hogy egy harmincdekás paduc hogyan képes egy 4-es (!) számú hármashorgot úgy eltüntetni a szájában, hogy annak minden ága belülről akadjon? A paducokat jellemzően a sötétre festett vagy natúr színű szivarólom bolondította meg.

     
    Ez számomra is hihetetlen?

     
    Alul paduc, felül balin

    Megzavarodott keszegek
    Ez az év egyébként a többi keszegfélére is furcsa hatással volt. Még januárban, a kemény fagyok alatt teljesen beállt a Tokaj feletti Tisza. Egybefüggő jégtakaró borította, egészen a Bodrog beömléséig. Mi ezen a jéghatáron balinoztunk, nem egyszer dupla zsákmányt tekerve a felszínre. A szivarólom fölé kötött műlégyre rendszerint balin, alul paduc vagy balin volt a zsákmány. Egyszer az ólommal bagolykeszeget fogtam, szabályos akadással. Nincs nagy csoda, éhes volt ő is, odakapott, ráragadt, ez rendben is van. De amikor ugyancsak szabályosan fogtam egy másik tenyeres bagolykeszeget 34 grammos Strom gumihallal, már én is eléggé furcsán néztem a keszegekre?

     
    Bagolykeszeg ólomra

     
    Hogy ő mit akart?

    Viszont nem csak a tél tudja így megzavarni a fehérhalakat. Egy éjszakai pergetés során szépen fogtuk könnyűpergető felszereléssel a balinokat és a gardákat, amikor furcsa, még a gardáétól is szolidabb, csettenős ?rablásokra? lettünk figyelmesek. Ha nem fogunk belőle, sose találtuk volna ki, hogy tenyérnyi dévérkeszegek falják a sodródó ivadékhalakat. Az első kis dévér egy amerikai 2,5 centis mini wobblert, míg a második egy 7 centis Team Esko-t vett fel! Napokkal később ugyanitt fogtam MFR-3 S Rapalával negyvendekás karikakeszeget, amin ezek után már túlságosan meg sem voltam lepve.

     
    Karikakeszeg Mini Fat Rap-ra

     
    Szép éjszakai garda

    A keszegek vehemenciájára példa, hogy a Tisza-tavon, egy évekkel ezelőtti versenyen, sügerezés közben ? háromcentis wobblerekkel ? rendre fogtuk a vörösszárnyú keszegeket, méghozzá nem is az aprajából. És hogy a sügérek se maradjanak ki a sorból, nálam ők vezetik a mohósági listát. Először is, nincs az a nagyméretű támolygó villantó, amit ne vennének fel. Másodszor, Profi barátom és jómagam is eljutottunk már a ?tandem-sügér?-ig, amikor egy wobbler mindkét horgán rajtavesztett egy-egy csíkos ragadozó.

     
    Vörösszárnyú a wobbleren


    Bucók és más állatfajták
    Ugyancsak a Tisza-tó adta életem talán legmeglepőbb fogását. Az egyik január eleji napon hosszú, korongfarkú Sking-gel dobáltam, és a süllők rendre csak csipkedték a műcsalit. Mivel meguntam a sok rontott kapást, pár centis előkén hármashorgot tűztem a plasztikhal végébe. A következő bevontatásban második ütésre megakasztottam a halam, ami megdöbbenésemre egy közel másfeles, gyönyörű compó volt!

     
    Compó twisterre

    A következő különlegességeket szintén a Tisza adta, de már a tiszalöki duzzasztó alatt. Egy éjjel a part melletti kövezésen twistereztünk, amikor társam egy magyar bucót fogott duplafarkú, fehér twisterrel. Még a véletlennek is tulajdoníthatnánk az esetet, de még aznap a szomszéd spori Original 9 SFC-vel ismételte ugyanezt, és három a magyar igazság alapon én is megfogtam a torkos bucómat, ami egészen az ólomfejig szippantotta be a műcsalit, egyértelmű bizonyítékát adva, hogy a bucók felvételt kérnek a ragadózó halak közé.

     
    Bucó duplafarkú twisterre

     
    Torkos bucó

    De arra, hogy minden hal esélyes a műcsalijainkra, akár jó példa a Sajón fogott, védett széles durbincsom, vagy a Bódva vízrendszeréből kikerült, ugyancsak védett halványfoltú küllőm.

     
    Széles durbincs (védett!)

     
    Halványfoltú küllő (védett!)

    Vidd el, majd hozd vissza!
    Gondolom, sok horgásztársamtól vittek már el műcsalit a halak. Ez a legnagyobb odafigyelés mellett is megesik. Na, de hogy vissza is hozzák?! Erre példa az alábbi két csukám története.
    Az első eset két éve történt egy holtágon, ahol október elején az egyik rávágást követően, mindenféle előjel nélkül megkönnyült a zsinór. Mindig harapásbiztos előkét használok csukára, így nem értettem a dolgot, de tudomásul kellett vennem. Csak arra gondolhattam, hogy a vehemens rávágásban valahogy a főzsinór is az éles fogak közé került. A feltevésem mintegy két héttel később igazolódott be, amikor az ominózus helytől 200 méterre megfogtam a tettest. A műcsali horga a pontatlan rávágáskor a hátába akadt, így kerülhetett a szájába a főzsinór. Hab a tortán, hogy a másik műcsalimat, amivel végül is megfogtam, szintén elvétette a ragadozó, így annak horga a melluszonynál találta el a halat. Kár is lenne kiszámolni, hogy ennyi véletlennek mekkora a valószínűsége, de az biztos, hogy néhány lottó ötös kijönne belőle?

     
    Hátán hozta a műcsalimat

     
    A botspiccel fogott csuka

    A második sztori már új keletű, február elejéről való. Kedvenc kristálytiszta tavunkon pergettem egyedül, gondolataim valahol egész messze jártak. Kihasználta ezt a pillanatot csuka pajtás, és olyan sebességgel rontott a wobblerre, hogy a bevágást követően nem tudtam elég gyorsan beorsózni a zsinórt. Mikor a kontaktust felvettem vele, már méterekkel közelebb volt. A bot nem görbült, a fék nem nyekkent, mégis megkönnyülve, üresen futott felém a fonott vége. Bal kezembe fogtam a bothossznyi zsinórt, jobbal pedig szomorúan leeresztettem a botot, amikor megláttam, hogy a csónaktól pár méterre a csukám bukfenceket vetve próbál megszabadulni a műcsalitól, majd a csónak alá úszik, és fejjel beleáll a fenéken heverő hínármaradványokba. Villámgyorsan cselekednem kellett, mivel a csónak közben sodródott. Ledugtam a bot spiccét a bő másfeles vízbe, majd még mindig bal kezemben tartva a zsinórt, egy pillanat alatt áthurkoltam a csuka fején, és annyi masnit kötöttem rá (tőrvívókat megszégyenítő csuklómozdulatokkal), amennyit csak engedett a szerencsétől ajándékba kapott pár másodperc. A csuka fogai, kopoltyúíve és a kilógó wobbler horgainak segítségével a felszínig tudtam húzni a halat, így kedvenc wobblerem ? az ügyességem mellett hatalmas szerencsével ? újra a dobozomba kerülhetett.

    Monstrumok támadása
    Tavaly nyáron egy ártéri kifolyónál pergettem finom cuccal jászra és balinra. Pár szép hal után wobblert cseréltem, a mélyebb régiókat vallattam Mini Fat Rappal. Második dobásra tompa, de egyértelmű rávágást kaptam. Testes hallal kezdtem birkózni. Már az elején ezüstösen megvillant a víz alatt, így joggal sejthettem, hogy életem jászkeszegével hozott össze a sors. Lassú, monoton húzásba ment át a forgolódás, a 16-os monofil damil egyre fogyott az orsóról. A hal a sodrásba vette az irányt. Öt perc, és 60 méter ellopott zsinór után be kellett látnom, alulbecsültem az ellenfelem, így jobban teszem, ha felveszem a horgonyt, és motorral utána megyek. Majdnem 25 perc fárasztás után tudtam csak szákba terelni az 5,40-es busát. Az MFR horga meglepetésemre szabályosan, belülről akadt.

     
    Kishalevő busa

     
    Bartha Péter tízes pontya

    Utolsóként a pontyot említeném, mint ragadozó hajlamú békéshalat. Pontosabban a nyurgapontyot, mert mindhárom, horgászköreimben ismert esetben, ez a típus volt a főszereplő. Az első hal egy tél végi gumihalazáskor, Bartha Péter barátom által, szabályosan fogott, tíz kilós óriás volt. A másik egy szeptemberi napon engem viccelt meg a Tiszán. Közel nyolcas vízben akasztottam, és bár alig volt három kiló felett, példaértékű, ahogy torokra vette a kicsi Mann?s twistert. Szándékosan a cikk végére hagytam Profi barátom monstrumnak nyugodtan nevezhető, kapitális nyurgáját, ami egy holtág vizéből került elő, és kerek 15 kilogrammot nyomott. A szépségdíjas ?sodrófa? ügyesen vezetett, vese alakú támolygó villantóra csábult el.

     
    Profi és a 15 kilós sodrófa

    Joggal kiált fel a Kedves Olvasó, hogy ?Ilyen nincs!? ? s közben mégis van. Természetesen, ezek a kuriózumok több év, több ezer pergetett órájának az esszenciái. Mindenki, aki fanatikus módon újra meg újra vízre száll, és szinte le sem teszi a pergető botot a kezéből, előbb-utóbb találkozik hasonlóan különös dolgokkal. Minden csak idő kérdése, és azzal egyenesen arányos. Szerencsére a víz kifogyhatatlan a meglepetésekből, rejtelmessége folytán kincsesbánya marad kezdőknek és profiknak egyaránt?

    _______________________________________________________________________

    Tél végi tapasztalatok (Bokor Károly)

     Február végéig, egészen a süllőtilalom kezdetéig, mi, e királyi hal horgászatának szerelmesei még javában járjuk a horgászösvényeket. A fajlagos tilalom előtt gyakran a kapitális tüskéshátúak is horogra kaphatók, ezért izgalmas a kérdés, ilyenkor hol, hogyan keressük őket. Régebben már november elején kivettük csónakjainkat a vízből, és bizony, hosszú hónapokra...


    Tavasz a sekély vízben (Szarvas Zoltán)

     A március hónapja az, amikor a természetes vizeinkben ismét a békés halak horgászata kerül előtérbe. Ragadozóink az évi rendes nászútjukra indulnak, mi pedig a didergésből lassan melegedő vizeken a keszegek és pontyok keresésére. Ismét volt tél. Ma már ez is hír. A globális felmelegedés hangadói egy kicsit elcsendesedhetnek, esett a hó becsülettel, a tél...


    Csalik (Ferenczy Dénes)

     Legfontosabb élelmiszerünk, a kenyér szintén igen alkalmas csalizásra. Sokunknak első keszegcsalija volt a Balatonon a "paprikás kenyér". Ezt úgy készítettük, hogy a friss kenyérbelet némi édes-nemes piros paprikával gyúrtuk össze (esetleg a kenyérbélhez előzőleg kevés vizet adva) és a masszából kicsípett golyócskákkal csaliztuk fel a horgot. Máig sem tudom, hogy a paprika színe vagy esetleg íze...


    Szivárványos történetek (Murányi Antal)

     Az elmúlt évem nem a pisztrángokról szólt, pedig én tényleg lelkesen kerestem az erdélyi lazacokat a hegyvidéki kis- és nagy vizeken. De az állandó alacsony vízállás vagy hirtelen jött áradás miatt a sebeseket szinte képtelenség volt megtalálni. Még szerencse, hogy a szezon végére előbukkantak a szivárványosok.A folyóban álltam, és léggyel kerestem a pisztrángokat.


    Néhány fogalom a táplálékról (Christian Schlott)

     Már írtam a fehérjékről, szénhidrátokról, zsírokról, vitaminokról, ásványi anyagokról és aminosavakról. Most a betainról, sókról és a cukorról és a fűszerekről lesz szó. Betain. Neve úgy lebeg a pontyhorgászok körében, mintha államtitok lenne. De mi is lehet ez a "pontydrog"? Véleményem szerint a betaint Angliában már hosszú évek óta "titkos fegyverként" használják...


    HORGÁSZVIZEINK: Miskolc közeli vizek

     Csorbatelepi-tó, Monoki-Víztározó, Hámori-tó A gigantikus méretű és festői szépségű Rakaca-völgyi Víztározón kívül, még két tározó és a 92 hektáros Csorbatelepi kavicsbányató, van közvetlenül a Horgász Egyesületek Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szövetség kezelésében. A három víz közül legnagyobb, a CSORBATELEPI-TÓ Miskolc keleti végében, a Sajó...

    Emlékezetes dunai keszegezések (Hunyady Attila)

     Március, április: a természet megújulásának virágillatú ideje, no meg a korán ívó halfajaink várva-várt násza. Eme hónapokban a horgászság bőséges természet adta halszaporulatról ábrándozik, miközben az "ébredező" keszegfélékre feni horgait. Magam is nemes "sporttársaim" sikeres fajfenntartásáért szurkolok, és árgus szemekkel figyelem a Dunát...

    Balatoni angolnázás (Vass Csaba)

     Az angolnafogás egy olyan módjáról lesz szó, amely tudomásom szerint még nem terjedt el. Valamikor a kilencvenes évek közepén kezdődött. Egy augusztusi napon, alkonyatkor a partvédő kövezésen keresztül mentem be a Balatonba. Így jutottam le a leghamarabb a vízhez, bár nem mindig sikerült a csúszós köveken megállni - egy ilyen mutatvány jegyét a mai napig...

    Dunai amurvarázs (Papp József)

     Dunai amurok. Sokaknak szinte csoda, hogy egyáltalában van a Dunában ilyen hal. Velük kapcsolatban ugyanis csaknem mindenkinek a tavakba telepített növényevők jutnak eszébe. Pedig a Dunában is lehet találni belőlük szép számmal és kiadós méretben. A virradat első fényei már csónakomban, a vízen érnek, hiszen ilyenkor lehet meglátni, hogy merre ...

    Balinozás vízisárkánnyal (Hunyady Attila)

     Ragadozó őnre cserkel a folyó partján helyét sűrűn változtató pergetőhorgász. A vizet fürkészve egyszerre csak harsány rablást észlel. Máris repül a blinker, de a nagyobb tömegű körforgóval sem éri el a "látott" halat. Módszert vált: balinólmos-műlegyes végszerelékkel próbálkozik. Néhány rávágás jelzi, jó helyen kutakodik, ám az óvatos ragadozók kiokoskodva elszelelnek.

    Fekete sügérre a Matarranán (Szarvas Zoltán)

     Tavalyi spanyolországi túránk elsősorban a harcsákat célozta, de beterveztünk egy kirándulást a Rio Matarrana folyóra, mely az egyik leghíresebb fekete sügéres horgászvíz. A '90-es évek közepén ennek a folyócskának partján éltem évekig, így kicsit olyan volt, mintha hazamentem volna. A Matarrana a Rio Ebro egyik apró mellékfolyója, melyet a nagy testvér duzzasztása emelt...

    HORGÁSZVIZEINK: Kis-Bók

     Régebben azt írták egy tóról, hogy valamelyik megye gyöngyszeme. Kis-Bókot - az alakja miatt - inkább Somogy-megye egyik nyakékének nevezem, ahogy a meredek löszfalak közt megbújik. Ez a száz éve még a Drávához tartozó holtág természetvédelmi terület, de változatos és bő halállománya miatt is érdemes felkeresni. A tikkasztó nyári hőséget és az üres ...

     

    Pontyvilág rekord,2007.02.01

     

     

  •  


     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

    Oldalmenü
    Diavetítő